Ha csak egy dolgot emelhetek ki, akkor azt hiszem, a változatosság az, ami örömet okoz a munkámban.  

Nem nagyon szeretek egy helyben megülni, mindig keresem a lehetőségeket, az új dolgokat. A testnevelésben alapból rengeteg mozgásformát tanítunk meg a gyerekeknek, akik pedig mind különböző kis egyéniségek, eltérő fizikális és mentális adottságokkal.   Ahhoz, hogy sikerrel járjunk és minden gyerekhez eljusson az alapja ezeknek a mozgásformáknak -esetleg még meg is kedvelje a tanult új mozgást-, elég kreatívnak kell lennünk.  

Azt hiszem, hogy azért szeretik az óráimat a diákjaim, mert jó a kapcsolatunk. Ha én tisztelem őket, ők is tisztelnek engem, és akkor teljesen mindegy, hogy éppen mi a feladat, jól érezzük magunkat. Természetesen vannak igen közkedvelt részei az óráknak, de ez is változó: a kisebbeknél nagy sikere van az óra végi közös játékoknak, míg a nagyobbak már szeretnek önállóan dönteni és választani a kedvenc sportmozgásokból.  

 Szeretném, ha a felnövekvő nemzedék is ráérezne a mozgás örömére. Hogy nemcsak kényszerből és kötelező feladatként kell végrehajtani az adott mozgást, hanem azért, hogy ügyesebb, erősebb, gyorsabb, vagy kitartóbb legyen ezáltal, és sikerélményhez jusson minden gyerek a saját adottságainak megfelelően. Azért dolgozom, hogy mindenki találja meg azt a mozgásformát, amit akkor is szívesen csinál majd, ha már nincs kötelező tesi óra az életében és felnőttként a saját egészsége érdekében örömmel gyakorol.