Lehetőségem van az életem folyamán megismert sok-sok olyan mozgásos tevékenységet, amely örömet adott számomra megismertetni a diákjaimmal. Szeretem, hogy vannak benne kihívások, különböző készségű és képességű tanulók számára ugyanúgy meg kell találni a sikerhez vezető utat. Ez lehet, hogy csak egy egyszerű feladat órai leküzdése, de lehet, hogy versenysport eredményben kiteljesedett siker. Szeretem a különböző szervezéssel járok kihívásokat, így nem csak az órai munkámra koncentrálhatok, hanem az órán kívüli sporttevékenységek, szabadidősportok megismertetése, versenyszervezések is örömet okoznak. 

Az óráimon a tanulók a változatosságot szeretik, sok fajta mozgást megismerhetnek, így mindenkinek jut olyan időszak, amikor az egyéniségéhez közelebb álló mozgás ismereteket tanulhatnak. Sok fajta eszközt használok, de hagyom őket kibontakozni is van, lehetőség mikor tanult mozgási ismeretekből ők választhatnak. Szeretik, hogy nem csak „klasszikus” testnevelés órákat, hanem olyan mozgás ismereteket is kapnak, amelyek nem szerepelnek a pedagógiai programban pl: B3X3 kosárlabda, amerikai foci, kötélugrás, falmászás, méta, ultimate frisbee, crossfit stb. 

Célom, hogy a mai virtuális játékok helyett, forduljanak és ismerjék meg a valódi játék és mozgások örömét, a közösségi sportolás örömét. Tanítsuk meg csapatban is dolgozni, és játszani a tanulókat. Az iskolánkból kikerülő tanulók bármely szabadidős, sőt akár amatőr szintű versenysportba, sport tevékenységbe könnyedén bekapcsolódhassanak.  Így nem csak a tanórai, hanem a tanórán kívüli sportlehetőségeket is szervezek számukra (sí, tenisz, golf, vizisí, kerékpár stb.) A sportban, és a testnevelés oktatásban eltöltött évek folyamán alakult ki ars poeticám, amely szerint próbálom a tantárgyat, és a tanórán kívüli feladataimat is így oktatni:  

A sport nem cél, hanem életforma!  

– Nem az a célom, hogy csak öncélúan sportoltassam, hanem hogy életét a sporttal helyes irányba tereljem. Megszerettessem, megismertessem a sportot. A testnevelés által olyan élményekhez, és érzésekhez szeretném a fiatalokat juttatni, mint az örömszerzés (a győzelem öröme, a leküzdött feladat öröme stb.), a küzdelem érzése, a fájdalom és a kudarc érzése, leküzdése. 

– Ars poeticamnak megfelelően úgy gondolom, hogy a sport nem ér véget a tanórával. Pont ott kell, hogy igazából elkezdődjön mikor, a fiatalok önállóan kényszer nélkül is választják életminőségük kiteljesedésére a sportot. 

– A sport nem ér véget az iskolában, hanem egy életen át tartó elfoglaltság, amelyet ha jól élményszerűen elsajátíttatunk, akkor a jövőben is megtalálja benne az örömforrást, szívesen végzi.