Mindig is testnevelő tanár szerettem volna lenni, hiszen testnevelő családban nőttem fel, ahol a sport a mozgás mindennapos része volt az életemnek. Soha sem akartam mást csinálni. Én nagyon sok örömöt, szeretetet, bíztatást és elismerést kaptam a sport által, ezért szeretném ezt az érzést a diákjaimmal is megismertetni. Az a lelkesedés és öröm, amit egy jó órai játék, vagy egy elért jó eredmény (akár egyéni vagy akár csapatból származó) ad a gyereknek, elégedettséggel tölt el. Boldog vagyok, amikor a diákjaim legyőzik a korlátjaikat és csapatként együtt örülnek a sikereknek, vagy egymást támogatva biztatják társaikat. Szeretem azt, amikor segítik egymást, mert ilyenkor nincs harag, irigység, hanem csak egy olyan közös öröm, ami egységessé teszi az osztályt. Mert ez a személyiség fejlődés nagyon fontos a gyermek további felnőtté válásában.  

A  szülők szerint ezt szeretik a gyerekek az óráimban: „A versenyeken próbálja kihozni belőlünk a legjobbat, sok hibát javít, foglalkozik velünk, szeret minket és mindig mosolyog, igazságos, megbeszéli velünk az órán történeteket.” „Kriszti néni óráján mindig kemény munka van, amit kedvességével és szeretetével nagyon jó hangulatúvá tesz számunkra.” „Nagyon jó feladatokat szervez nekünk, szeretem a tesi órákat.” „Mindig támogat.”

Akinek nagy álmai vannak a sportban, abban azt a kitartást és szorgalmat próbálom erősíteni és lelkesíteni, ami ehhez az úthoz vezet. Másoknál pedig a mozgás szeretetét, az ebből adódó közösségformáló egységet, és az egymásért való tenni akarást szeretném elérni.